Namostakkor: néha fogok ilyen számajánlót v miarákot csinálni, és akkor ezt felteszem ide, hogy eszembe jusson később is. Igyekszem frisseket ajánlani, mert a régiek már lejártak, vagy mi, ha nem lesz fasza újdonság akkor visszanyúlok majd. Ja még annyi, hogy általában ismeretlen/ebb dolgokat pakolok fel, hogy mutassan mennyire sznob vagyok (ahogy a threadless póló is mondja: „I listen to bands, that don’t even exist yet.”), amúgy meg azért mert az ismerteket mindenki vágja. Na.
The Twilight Sad – I Became A Prostitute www.youtube.com/watch
Az megvan, hogy az angolok mennyire rasszisták, és hogy külön előítéletük van a körülöttük élőkről? Na, a skótok nekik a barbárok, és tényleg, ahogy a nyelvvel bánnak ezen a lemezen az egyszerre ilyen erőszakos és szép is, a szavak kevéssé felismerhetők kiejtve. Elsőre litvánnak, vagy hasonló európai bandának gondoltam őket, de tévedni emberi dolog: ők egy kétlemezes kis banda Glasgowból. Bár az ország délibb felének lakói, a felföld rideg és barátságtalan hangulata azért - képzavarral élve - átsüt a dalaikon, az egész lemez borongósra és torzra sikeredett. Ezt a számot is inkább a refrén dallamossága viszi el a hátán, kontrasztban a nagyrészt noiseos bevezetővel és a nyugodt verzével, fogyasszuk az évszaknak megfelelő szomorkodással és sikítani akarással a jóidő visszatértéig.
The Sarcastic Dharma Society – Shit On My Heart www.myspace.com/thesarcasticdharmasociety
Az egyik legnagyobb baromság, amit el tudok képzelni a zenélésben, az a stíluson vagy alműfajon belüli cover-song, nagyjából olyan, mint kétszer megírni ugyanazt a számot. Nem tudom felfigyeltem-e volna az oly „ismert” Meyercord-ra, ha nincs rajta a száma ezen az ingyenes feldolgozás-lemezen (valószínűleg nem), ahol még Beatles és Bright Eyes is fellelhető. Nagyon egyszerű, nagyon explicit, és általam kevéssé kedvelt folkos dal, de mégis a bájos hangon kitartott „You’re such a cocksucker” valahogy megszépül és egy szélyes mosolyos „kurvaanyáddá” szelídül az egyszálgitáros előadásmód révén. A témában ajánlanám még Richard Cheese-t, aki mulatósszintre emelte a Radioheadet, vagy szvingesítette a Slipknotot (képzeljétek el Sinatrat, ahogy azt énekli: „People equals shit!”).
Death Cab For Cutie – Meet Me On The Equinox www.youtube.com/watch
Utánajártam, viszonylag: az equinox valami napéjegyenlőségfélét is jelent, illetve olyan randit, amikor csak sétálásból áll a találkozás. A dal a Twilight indie-filled filmzenealbumán jelent meg (külön ironikus a „Meet me half way/When the sun is perched at it's highest peek” sor, lévén vámpírfilmről van szó,) és jól szimbolizálja, mi történt az utóbbi időben Ben Gibbardékkal. A Narrow Stairs kísérletezései után az The Open Door EP visszakanyarodott a karcosabb témákhoz, bár emlékezetes csak egy szám maradt róla. Az új dal felidézi a legjobb lemezük nagy pillanatait, a Plans feszes és rockos lüktetése végighullámzik rajta. A lassan építkező számban az akusztikus gitár pengetései kizökkentenek a remekül effektezett vezérdallam hallgatásából, az „egyszavas” refrén pedig egy ilyen melankólikus bandához mérten „durva”, mégis inkább popos és felüdítő. Megtalálták szomorkodás és felszabadultság közt félúton az egyik legdallamosabb számukat. Ebből a szerelemből nem lesz új Crooked Teeth, de biztos, hogy párszor még meghallgatom lefekvés előtt, hogy hagulata megvédjen a rémálmoktól.
Primary 1 – Hold Me Down (The Shoes Remix)
Ó igen, monoton dobok, szinti és fejhangú ének, elektropop, gyere a papához! Indie/elektro/pop cimkéjű együttest és remixet könnyebb találni mint szénát a szénakazalban, a nagy számok alapján kell valami jónak is lennie néha. A fent említett londoni zenekar kevés számot szállított eddig, de ezeknek rengeteg verziója van fent a neten, mindenki remixeli orrba-szájba. Kérdés, hogy melyik út lenne érdekesebb, vagy járhatóbb: saját számokat csinálni, vagy megélni a jogdíjakból. Az eredeti, szinte már funkos szösszenet fölött elsiklottam volna, a remix szerencsére mind az énekből, mind a dallamből kivesz épp annyit, amennyit kell, és teljesen újraalkotja a dalt. Szomorú, de egyben örvendetes, amikor a szörny (remix) túltesz az alkotóján (eredeti dal), nagyjából a semmibe taszítva ez utóbbit (lásd Justice vs Simian – We Are Your Friends), a lényeg, hogy mi jól járjunk.
Jupiter One – Volcano www.youtube.com/watch
A 80-as évektől kiráz a hideg, nem tehetek róla, főleg a dobhangzástól, bár igyekszem fejlődni és egyre több ilyen elektros, meg revival dolgot hallgatni, és belemegyek néha Alphaville-szerű visszatérésekbe is (bár a Take That nem hiányzott). A Volcano c. számnál is megremeg a destroy-gomb feletti kezem, mert az ének/doblüktetés nekem kicsit hozza ezt a feelinget, de mivel egy jól felépített popszám, maradhat. Az ének teljesen fülbemászó, az érdekes gitárpengetés (magamban valamiért csak „buzis”-nak tudom hívni, de nem ez a jó szó rá) és a szintihasználat eladja a slágert, és néha azért még található olyan érdekes akusztik szerzemény is az albumon, mint a Flaming Arrow. Nem kiemelkedő munka, de kellemes hallgatnivaló háttérzenének.
+ http://www.myspace.com/sightsandsounds - night train (hogy lássák h ilyet is meghallgatok, bár inkább csak 1 hete, és csak ritkán, nem jellemző)
és psze julien plenti, azt úgy bármikor, bármire: https://www.youtube.com/watch?v=9AQZzY0H_Uw , de a teljes albumát érdemes megkeresni, vagy ellenpontozásként a games for dayst min. meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=O1aoW6nPUrc&feature=related
